1. A kamra és a gazdasági épületek
A háromosztatú parasztházak bejáratával szembeni helyisége a konyha (pitvar), az utca felé néző helyisége a tisztaszoba, és az ellenkező irányban található a kamra.
A kamra a parasztcsalád legféltettebb helyisége volt, mivel ott tárolták az éves élelemet (pl.: zsír, méz, kenyér stb.), illetve a napi munkához nélkülözhetetlen kézi szerszámokat (pl.: sarló, gereblye, kasza stb.).
Az Ormánságban és az Őrségben a lakóházzal szemben, külön épületben kapott helyett a kamra. Az őrségi kamrát kástu néven ismerjük.
A gazdasági udvaron több kisebb-nagyobb építményeket találhatunk, amiket a jószágok számára emeltek, illetve terményeket vagy nagyobb mezőgazdasági eszközöket (pl.: szekér, eke, boronák stb.) tartottak bennük.
Az udvar legnagyobb épülete a pajta vagy csűr. Ezek változatos formában, fából épültek.
A csűrt három részre osztották. Nagyobbik része a szérű, ahol a cséplést végezték. A szűrágban a szálas gabonát tárolták, míg a fiókban a gazda kis műhelyt rendezett be magának.
A csűr adott helyet sok olyan közösségi eseménynek, mint pl. a bálok.
|
| Csűr zsuptetővel (www.mek.niif.hu) |
Az udvar egyik legfontosabb tartozékának számított a kút (gémeskút, kerekes kút).
| Gémeskút (www.mek.niif.hu) |
2. Az állattartás épületei és a terménytárolás
Az ólfélék a háziállatoknak védelmet nyújtó építmények. Több elnevezése ismert: az ólat általában sertéssel és az aprójószágokkal kapcsolatban használjuk, míg a lábasjószágok (szarvasmarha, ló) zömét istállóban tartják.
A parasztportán még megtalálható a nyúlketrec, a galambdúc, tyúkól, és a ketrec a háziszárnyasok számára.
| Galambdúc (www.mek.niif.hu) |
A méhészet nem volt ismeretlen sem a hegyvidéki, sem az alföldi peremvidék parasztsága körében. A méz pótolta sok háztartásban a cukrot.
A módosabb gazdák külön magtárakat építettek, amelyekben nagy mennyiségű gabonájukat el tudták raktározni. Hasonló feladatot látott el a kukoricatároló is.
A gabonatárolás egyik általános eszköze a verem volt. A veremkészítés a veremvágással kezdődött: kiásták a földet, majd kiégették. Ezt alapos szellőztetés, szalmával való bélelés követte, s már önthették is bele a gabonát
3. A paraszti munka éves rendje
A magyar falu világát a mezőgazdasági munkák rendje határozta meg, amely pedig az időjárás és a naptári rend függvénye volt.
A földhöz kötődő gazdasági év tavasztól őszig tartott (szántás 
vetés boronálás aratás betakarítás cséplés).
Az egyes gazdasági tevékenységekhez jeles napok kapcsolódtk. Ilyen például: József napja (szántás kezdete), Gyümölcsoltó Boldogasszony napja (gyümölcsfák oltása), Szent György napja (állatok kihajtása), Péter-Pál napja (aratás kezdete).
A naptári év egyik legfontosabb eseménye az aratás volt. Az aratást a nők és a férfiak közösen végezték. A 18. századtól kezdve a férfiak kaszával vágták le a szálakat, melyeket a nők egybefogták (marokfogás). Az egybefogott szálakat a férfiak kötötték össze (kévekötés), majd a szérűre vontatták és a cséplés következett. Az utolsó kévéből készítették az asszonyok az aratókoszorút. Az aratás befejezése örömünnep volt.
| Aratókoszorú (www.szalmakincstár.hu) |
A gazdálkodás összefüggött a természet ismeretével, különösen az időjáráshoz, a jeles naptári napokhoz kötődő mezőgazdasági folyamatokkal. A megfigyelések, az időjóslások hozzátartoztak a paraszti élet mindennapjaihoz. Ilyen például: Medárd napja.
4. Paraszti munka a téli időszakban
A parasztság életének legnyugodtabb időszaka a novembertől február végéig tartó téli időszak. Több idő jutott a pihenésre, a szórakozásra, a párválasztásra.
Rendszeresek voltak az olyan őszi és téli társas összejövetelek, amelyek különösen a fiataloknak adtak lehetőséget –munka mellett- a szórakozásra, az ismerkedésre. Ilyenek voltak a tengerihántás (kukoricafosztás), a tollfosztás és a fonóba járás.
A tengeri hántásán a kukoricacsövek levelének lefosztását értjük.
A tollfosztás a lányok, asszonyok munkája volt. A korábban zsákokba gyűjtött tollat fosztották le. A tyúk- és a libatollakat a párnák töltéséhez használták.
A fonóba járás volt a legfontosabb a női társas munkák közül. A kenderszösz közös munkában történő felfonását végezték itt. A rokonok és a barátok egymást kisegítve egyikük házánál összegyűlnek, majd sorra járva mindenkit, felfonták az összegyűlt szöszt.
| www.garaweb.hu/b/szekely.f/fono.jpg |
A paraszti munka a téli időszakban a közösségi tevékenységeken túl számos más hasznos munkára is kiterjedt. Különösen a fa-, bőr- és vasszerszámok javításával, illetve szerszámok készítésével foglalkoztak a férfiak.
5. Termények és termékek
A termény szót általában a mezőgazdasági termékekre használjuk.
A termék fogalmával a társadalmi folyamat eredményeként létrehozott árucikkeket illetjük.
Azokat a terményeket, amelyeket kapálni kellett, hogy jó termést hozzanak, kapásnövényeknek nevezzük. Ilyen a burgonya, kukorica, napraforgó, paprika és a dohány.
6. Az őszi munkálatokhoz kapcsolódó szokások és a pásztorszervezet
Az egyik legismertebb, legtöbb hagyományt felvonultató őszi munka a szüret.
| mek.niif.hu/szuret |
A szőlőtermelés ősidők óta nagy fontossággal bírt a magyar nép életében, amely a mai napig nem változott. A szőlőművelés a legtöbb helyen már márciusban elkezdődött, az egyik legfontosabb munkával, a metszéssel. Ettől függött a termés mennyisége és minősége. Ezután kezdődött a kapálás, majd a beért gyümölcs betakarítására került sor. A szőlőt kádakba gyűjtötték és préseléssel nyerték a mustot, amiből bor készült. A legismertebb szüreti szokás a szüreti bál.
Az állatokat őrző pásztorokat aszerint rangsorolták, hogy milyen jószágot őriztek. A méneseket (lovakat) vigyázó csikósok alkották a pásztortársadalom irigyelt rétegét.
A hortobágyi szürke marhát (gulyát) őrző gulyások álltak a pásztorszervezet második helyén. Utánuk következtek a rangsorban a juhászok, akik a juhokra (nyájra) vigyáztak. A legszegényebb és legkevésbé becsült jószágőrzők a kondások, disznópásztorok voltak.
A pásztorok munkáját segítették olyan ősi magyar kutyák, mint például a pumik, pulik, kuvaszok és a komondorok.
Egy-egy pásztorszervezet élén a számadó állt, aki felelt az állatokért, s elszámolt azokkal a gazdának. Helyettese, az első bojtár volt. Utána annyi bojtár következett, amennyire szükség volt a jószágok ellátásához.
7. A falu közössége és önigazgatási szervei
A falu a paraszti világ legnagyobb összetartó ereje. A falu, a szülőföld egy életre szóló kapcsolatot jelentett a lakosainak.
A paraszti közösségek feladatai egymás segítése nélkül szinte teljesíthetetlenek lettek volna. A falu összefogásával végzett munkát kalákamunkának nevezzük. Ilyen például a tollfosztás, házépítés vagy az aratás.
Az egyik legnagyobb összetartó erőt a búcsú jelentette. A búcsú az egyház fogalomrendszerében a bűnök után járó büntetés elengedése. A hívő akkor részesült a legnagyobb engedményben, ha elzarándokolt egy szent helyre például Csíksomlyó vagy Szentkút.
| mek.niif.hu/szentkut |
Ez az egész falut megmozgató rítus országosan elterjedt szokás volt.
A falu igazgatása, vezetése abban tért el a mai helyzettől, hogy a legtöbb problémát helyben megoldották.
A helyi hatalom és az igazságszolgáltatás képviselője a bíró volt. A bíró feladata a rend fenntartása, az adók beszedése, a falu törvényeinek betartatása volt. A bírót segítették a kisbírók, a mezőbírók és a borbírók is.
Minden faluban fontos szerepe volt az éjjeliőrnek, más néven a bakternak. Az idegeneket, gyanús alakokat, garázdálkodókat reggelig a községháza fogdájába zárták.
A tűzőrök a templom tornyában 24 órán keresztül vigyázták a falut.
A falu gazdasági érdekei hoztak létre olyan közösségeket, amelyek minden családnak hasznára váltak. Ilyen a legelőtársulat, erdőbirtokosság és a hegyközség.
8. Az ember életének meghatározó eseményei
A falusi ember életének három meghatározó fordulata a születés, a házasságkötés (lakodalom) és a halál.
A születést követő harmadik napon történt a keresztelő, melyet lakoma és ünnepség követett. A fiúk és a lányok játékai összefüggtek a felnőtt életre való felkészüléssel. A fiúk a paraszti gazdálkodással, a lányok a jövendő anyai és háztartásbeli feladatokkal kapcsolatos játékokat játszották. Az iskolákban írni, olvasni, számolni és énekelni tanultak a gyerekek. A serdülő legényeknek próbákat kellett kiállni a legényavatás során.
A 18-20 éves kor körüli lányoknak már illett férjhez menni. A legörömtelibb esemény a lakodalom volt. A jeles napot a leánykérés előzte meg, majd a kézfogó vagy eljegyzés következett. A lakodalom előtt tartották a menyasszonysiratót és a legénybúcsúztatót is. A lakodalom tájanként eltérő szokások szerint zajlott.
A temetési szertartáshoz tartozott a siratás és a virrasztás is.
9. A falusi szellemi élet központjai
A falusi szellemi élet központjai a templom és az iskola voltak. A falu értelmiségi rétege a pap, a tanító, a jegyző, az orvos és a kántor volt. Magyarországon megkülönböztetjük a római katolikus, a görög katolikus, a református és a zsidó templomokat.10. A falusi kereskedelem
A parasztság a középkor óta szinte mindent megtermelt, előállított magának. Kivételt képeznek bizonyos fűszerek, háztartási szerek. A paraszti szükségletek beszerzésének helyei: a bolt (helyben), a piac (helyben és a szomszédos faluban), a vásár (távolabbi helyeken) és a külföldi vásárok.11. A húsvéti ünnepkör
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amelynek előzményeit, illetve az utána következő, pünkösdig tartó időszakot húsvéti ünnepkörnek nevezzük.12. A pünkösdi ünnepkör
A húsvéttól pünkösdig tartó időszakot nevezzük pünkösdi ünnepkörnek. Májust tartjuk Pünkösd havának. Legfontosabb események: 1-jén a májfaállítás, 4-én Flórián napja (tűzoltók, tűzzel dolgozók napja), 12-14-ig tartott a fagyos szentek (Pongrác, Szervác, Bonifác) időszaka. Húsvétot követő 50. napon (Pünkösdön) azt ünnepeljük, amikor a Szentlélek leszállt az apostolokra. Pünkösd az egyház születésnapja, egyúttal búcsúnap is.