1/8

A katolikus elemi iskola 1836-ban nyílt meg két tanteremmel és két tanítóval. 1894-ben épült fel az Iskola utcában az új épület, négy tanteremmel és a kiszolgáló épületekkel. Erre nagy szükség volt a településen, mert ekkora az iskolakötelesek száma már több mint ezer volt. Az első igazgató Holcsek Antal tanító, aki a közösség elismerése mellett 1919-ben történt nyugdíjba vonulásáig vezette az intézményt.
A város már ebben az időben nem tudta fejleszteni intézményeit a megnövekedett terhek miatt. Válságos időszaka kezdődött a város oktatásügyének. A megoldást az iskolák államosítása jelentette volna, mert sem a felekezetek, sem a város, sem a szülők nem tudták anyagilag kellőképpen támogatni az iskolákat. A Vallás és Közoktatási Minisztérium 1909-ben Jankovich Marcell országgyűlési képviselő memoranduma után engedélyezte az iskolák államosítását.
A település 120 ezer korona kölcsön segítségével két új és két felújított iskolaépületet adott át. Az ingyenes népoktatás 1909. szeptember 9-én kezdődött, létrejött az iskolakörzeti rendszer.
A II. számú körzeti állami elemi fiúiskola a római katolikus iskolából jött létre, igazgatója Holcsek Antal volt.
Az iskola mellett állt a római katolikus olvasókör épülete, amely telkén ma iskolánk épülete áll. 1928-tól Lóser László vette át az iskola vezetését, akit 1934-ben Körmöczy György követett. A kor követelményeinek megfelelően az igazgatók nagy hangsúlyt helyeztek a gyakorlati képzésre, a hazafias nevelésre, és új elemként jelentkezett a felnőttoktatás.
Fontos szerepet kapott a szülőkkel való kapcsolattartás.
A 30-as években sem javult az iskola anyagi helyzete. Többször kényszerült az intézmény önálló lehetőségeket keresni az eszközök korszerűsítésére, az intézmény épületének karbantartására. Az iskola tanulóinak zöme a város legszegényebb rétegeiből került ki, akiknek gondot okozott még a tankönyvek beszerzése is. 1937-re már nem lehetett halogatni az iskola Iskola úti épületének felújítását sem. A II. számú leányiskola 3 tantermének és az Iskola úti épületnek a lebontása nagy zsúfoltságot okozott elő a város tanulóinak elhelyezésében.
A leányiskola igazgatójának, Nagy Antalnak javaslatára a Pécskő és az Iskola úti telkek felhasználásával új épületeket kívántak létrehozni, amelyek alkalmasak lettek volna a fiú és a leány iskola elhelyezésére. A nagyszabású terv a háború miatt nem valósulhatott meg. Az 1945 utáni politikai változások is jelentősen befolyásolták az oktatást és az iskolaszerkezetet. A radikális reformok komoly változást idéztek elő a város oktatásügyében is.
A népiskolai tanítás 1945 februárjában indult újra, melyhez nagy szükség volt a társadalom segítségére. Az iskolák államosítása révén létrehozott Központi Állami Általános Iskola része lett a II. számú körzeti elemi népiskola. Az új intézmény számára a 8 osztályos képzés beindítása nagy nehézséget okozott.A helyhiány és a szociális problémák erősödése miatt a város arra kényszerült. hogy az Iskola úti intézményt, ahol az alsó tagozatosok tanítása folyt, leválassza a Rákóczi úti Iskoláról. Az ismét önállóvá váló intézmény első igazgatója Fekete Gyula volt.
Az iskola a város legszegényebb területén fekszik, a nagy népsűrűség és a rossz szociális helyzet problémák tömegét hozta a felszínre. A 60-as években beinduló belváros rekonstrukció méginkább erősítette a gondokat. Az 1963-ban a városi tanács elé kerülő előterjesztésben is megemlítik, ha a Pécskő útra tervezett új iskolaépületet 1965-ig nem adják át, akkor a meglévő problémák megoldhatatlanná válnak. Még a hatvanas évek elején is kirívóan rosszak voltak a környéken lakók szociális körülményei. Igen sok volt a be nem iskolázott tanulók száma és a túlkorosak aránya. A hely eredetileg sem volt elegendő. A Pécskő utcai és az iskola utcai épület is komoly tatarozásra szorult. Nem volt megoldva a vízellátás, a külön épületben lévő WC is 1954-ben volt felújítva utoljára.
A 60-as évek elején kisebb-nagyobb zökkenőkkel folytatódott a belváros átépítése. Elsősorban ez volt az oka annak, hogy időszerűvé vált az Iskola úti Iskola megszüntetve bővítése, új épületbe való költöztetése. Kikényszerítette ezt a lakosság számának növekedése, átrétegződése is.
A Magyar Géza tervei alapján épülő iskola mégis lassan készült, annak ellenére, hogy a környék üzemei és a lakosság jelentős mértékű társadalmi munkával segítette ezt. Az 1966-ra tervezett átadás 1967. szeptember 3-án valósulhatott meg. Az intézmény igazgatója, Buttyán Sándor számára úgy tűnhetett, hogy megvalósultak azok a feltételek, amelyek ösztönzően hathatnak új célok megvalósítására.
Sajnos a régi problémák helyére új gondok léptek. Az 500 tanuló számára tervezett épületbe közel 800 gyermek tanítását kellett megoldani. Az akkor Lovász József útinak nevezett iskolát a teremhiány mellett még a nevelőhiány is sújtotta. Mindezek ellenére az új iskolaépület sokat javított a város oktatásának áldatlan helyzetén.
Az Iskola útinak, majd rövid ideig Pécskő útinak, megépülte után Lovász József útinak nevezett iskola a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának 133/1969. számú határozata alapján felvette a Jurij Gagarin Általános Iskola nevet. A névadó ünnepség 1969. december 20-án volt, ekkor avatták fel Lev Kerbelj orosz szobrászművész Gagarin portréját is.
A tanulói létszám csökkenése és a tantestület megalakulása után lehetővé vált, hogy az iskola a felettes szervek határozatai alapján a város pedagógusainak szakmai, pedagógiai és ideológiai továbbképző műhelye legyen.
Az iskola pedagógusainak számos örökölt problémával kellett szembenézniük. Főleg a tanulók összetétele határozta meg a fejlesztés irányát.
A 70-es évek elejétől fogva számos kísérlet, új elképzelés jellemzi az itt folyó munkát. Az első kísérletek közül a legsikeresebbek, legjelentősebbek az olvasástanítás, a matematika, fizika tantárgy oktatása kapcsán jelentek meg. Az 1987-ben elfogadott nevelési program a tanulói személyiség fejlesztését tűzte ki célul, mely nagy hangsúlyt helyez a művészeti, esztétikai nevelésre. Az 1988-ban indult komplex művészeti nevelési programon belül két szakasz különböztethető meg.
A negyedik osztályig alapfokú művészeti nevelés keretében a néphagyományokkal ismerkednek meg a gyermekek. Ötödik osztálytól az ismeretek kultúrtörténeti csoportosításban jelennek meg. A komplexitást kiegészíti a természeti iskola programja és az idegen nyelvek oktatására vonatkozó kezdeményezések.